Mit jelentenek valójában az E-számok az élelmiszereken? Nem minden „E” jelent veszélyt
Biztosan találkoztál már vele: leveszed a polcról a kedvenc élelmiszeredet, rápillantasz az összetevőkre, és egyszer csak ott sorakozik néhány furcsa név és egy csomó "E" betűből és számból álló jelölés.
Ilyenkor sokakban automatikusan felmerül a kérdés: vajon mennyire egészséges, amit megeszünk?
Az E-számoknak meglehetősen rossz hírük van. Sokan úgy gondolják, hogy ami mellett egy E-szám szerepel, az biztosan mesterséges, vegyi anyag, és jobb messziről elkerülni. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.
Mit jelent az E-szám?
Az "E" az európai jelölésre utal, a mellette található szám pedig az adott élelmiszer-adalékanyag azonosítója. Ezek az anyagok különböző feladatokat tölthetnek be: lehetnek színezékek, tartósítószerek, antioxidánsok, emulgeálószerek, sűrítő- vagy zselésítőanyagok.
És itt jön a lényeg:
Az E-szám önmagában egyáltalán nem azt jelenti, hogy az adott anyag káros.
Sőt, több olyan E-szám is létezik, amely természetes eredetű anyagot takar. Ilyen például a C-vitamin, a riboflavin vagy éppen a pektin.
Persze ez nem jelenti azt sem, hogy minden E-számot gondolkodás nélkül egészségesnek kell tekintenünk. Egyes adalékanyagok használata korlátozott, bizonyos emberek pedig érzékenyebbek lehetnek rájuk.
Nézzünk néhány gyakori példát!
E-számok, amelyektől nem kell automatikusan megijedni
E100 – Kurkumin
A kurkumin a kurkuma jellegzetes sárga színét adó természetes vegyület. Élelmiszer-színezékként használják, és az E100 jelölést kapta.
A kurkuma és a kurkumin azonban nem teljesen ugyanaz: a kurkuma egy növényi fűszer, míg a kurkumin annak egyik tisztított vegyülete.
E101 – Riboflavin
Az E101 a riboflavin, vagyis a B2-vitamin. Természetes formában számos élelmiszerben megtalálható, többek között tejtermékekben, tojásban és húsokban.
Színezékként is alkalmazható, elsősorban sárgás szín elérésére.
E140 – Klorofill
A klorofill a növények zöld színét adó természetes pigment. Növényi forrásokból nyerik, és zöld színezékként használják különböző élelmiszerekben.
E160 – Karotinoidok
Az E160 jelölés egy egész pigmentcsoportot takar. Ide tartoznak különböző karotinoidok, amelyek természetes módon is megtalálhatók például sárgarépában, paprikában és más növényekben.
Ezek adják többek között számos növény sárga, narancssárga vagy vöröses színét.
E300 – Aszkorbinsav
Talán ez az egyik legismertebb E-szám: az E300 nem más, mint aszkorbinsav, vagyis C-vitamin.
Az élelmiszeriparban elsősorban antioxidánsként használják, vagyis segít lassítani bizonyos oxidációs folyamatokat. Például lisztből készült termékeknél is alkalmazható.
E306 – Tokoferolok
Az E306 a tokoferolok csoportját jelöli, amelyek az E-vitamin természetes formáihoz kapcsolódnak. Antioxidánsként használják, többek között azért, hogy lassítsák a zsiradékok avasodását.
E322 – Lecitin
A lecitin természetes módon is jelen van az élő szervezetekben. Az élelmiszeriparban gyakran növényi, például szója- vagy napraforgóforrásból, illetve tojássárgájából nyerik.
Leginkább emulgeálószerként használják, vagyis segít olyan anyagokat összekeverni és stabilan tartani, amelyek egyébként nehezen elegyednének egymással. A csokoládégyártásban is gyakori összetevő.
E406 – Agar
Az agar főként vörösalgákból előállított zselésítőanyag. Növényi eredetű, és az élelmiszeriparban zselék, desszertek és egyéb termékek állagának kialakítására használják.
Ráadásul élelmi rostként is értékelhető.
E440 – Pektin
A pektin természetes növényi anyag, amely több gyümölcsben is megtalálható, különösen az almában és a citrusfélékben.
Nem véletlenül használják olyan gyakran lekvárok és dzsemek készítésénél: segít kialakítani azt a kellemes, sűrű, zselés állagot, amit ezeknél a termékeknél megszoktunk.
És mi a helyzet a problémásabb E-számokkal?
Itt már érdemes óvatosabbnak lenni, de fontos, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Egy adalékanyagról nem lehet pusztán az alapján kijelenteni, hogy "mérgező" vagy "rákkeltő", mert az egészségügyi kockázat függhet a mennyiségtől, a fogyasztás gyakoriságától és az egyéni érzékenységtől is.
E104 – Kinolinsárga
A kinolinsárga szintetikus élelmiszer-színezék. Használata az Európai Unióban szabályozott és bizonyos termékekben korlátozott.
Egyes embereknél érzékenységi reakciókat válthat ki, ezért nem érdemes úgy tekinteni rá, mint egy teljesen közömbös anyagra. Ugyanakkor a "veszélyes méreg" megfogalmazás sem lenne helyes.
E122 – Azorubin
Az azorubin egy vörös színezék, amelyet bizonyos élelmiszerekben használnak. Felhasználása szintén szabályozott.
Az ilyen színezékek esetében különösen fontos, hogy ne egy-egy internetes listából próbáljuk meg eldönteni, hogy "jó" vagy "rossz" egy anyag. Az engedélyezésnél a toxicitást, a várható fogyasztást és a biztonságos beviteli szinteket is figyelembe veszik.
E123 – Amarant
Az E123 néven ismert amarant színezéket az Európai Unióban élelmiszerekben nem használják általánosan. Ez is jó példa arra, hogy egy régi vagy külföldi listán szereplő információ nem feltétlenül tükrözi a jelenlegi európai szabályozást.
E127 – Eritrozin
Az eritrozin egy szintetikus vörös színezék, amelynek használata erősen korlátozott. Nem tartozik a mindennapokban leggyakrabban használt élelmiszer-adalékanyagok közé.
E173 – Alumínium
Az E173 elemi alumínium, amely speciális esetekben, elsősorban élelmiszerek felületének díszítésére használható. Felhasználása korlátozott, ezért nem érdemes úgy beszélni róla, mintha egy általánosan alkalmazott élelmiszer-összetevő lenne.
E210 – Benzoesav
A benzoesav természetes módon is előfordul egyes növényekben és gyümölcsökben, de az élelmiszeripar tartósítószerként is használja.
Segít megakadályozni bizonyos mikroorganizmusok szaporodását, különösen savas élelmiszerekben.
E220 – Kén-dioxid
A kén-dioxidot tartósítószerként és antioxidánsként használják. Gyakran találkozhatunk vele például szárított gyümölcsökben és borokban.
Az erre érzékeny embereknél – különösen egyes asztmásoknál – panaszokat okozhat, ezért számukra fontos lehet figyelni a címkéken feltüntetett szulfitokra.
E249–E252 – Nitritek és nitrátok
A nitritek és nitrátok használata talán az egyik legtöbbet vitatott téma az élelmiszer-adalékanyagok között.
A nitriteket elsősorban bizonyos húsipari termékeknél használják. Fontos szerepük van a mikrobiológiai biztonságban és a jellegzetes szín, illetve íz kialakításában is.
Ugyanakkor bizonyos körülmények között nitrozaminok képződéséhez járulhatnak hozzá, amelyek közül többnek rákkeltő hatása ismert. Éppen ezért ezeknek az adalékanyagoknak a használatát szigorú szabályok korlátozzák.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden nitrites élelmiszer automatikusan "rákkeltő".
E460 – Cellulóz
És itt találunk egy érdekes példát arra, mennyire félrevezető lehet egy egyszerű "veszélyes E-számok" lista.
Az E460 a cellulóz, amely a növényi sejtfalak egyik alapvető alkotóeleme. Vagyis egy teljesen hétköznapi, természetben is nagy mennyiségben jelen lévő anyagról beszélünk.
Az élelmiszeriparban többek között állományjavítóként, töltőanyagként és élelmi rostként használják. Nagy mennyiségben természetesen okozhat emésztőrendszeri panaszokat, de ettől még nem nevezhető egyszerűen "káros E-számnak".
Akkor mit nézzünk a címkén?
Talán nem az a legjobb megközelítés, hogy "E-szám = rossz", hanem az, hogy megtanuljuk értelmezni, mit eszünk.
Egy E-szám lehet egy természetes eredetű anyag, lehet egy vitamin, egy növényi rost vagy éppen egy olyan adalékanyag, amelynek használata szigorúan szabályozott.
Ráadásul nemcsak az számít, hogy mi van egy termékben, hanem az is, hogy mennyit fogyasztunk belőle.
Egyetlen összetevő miatt nem feltétlenül kell pánikba esni. Sokkal fontosabb az étrend egészét nézni: mennyi friss, kevéssé feldolgozott élelmiszert fogyasztunk, mennyire változatos az étrendünk, és milyen gyakran kerülnek az asztalra erősen feldolgozott termékek.
Egy kis tudatosság többet ér, mint az E-számoktól való félelem
Az élelmiszer-adalékanyagok témája könnyen ijesztőnek tűnhet, különösen akkor, amikor az interneten egymásnak ellentmondó listákkal találkozunk.
Érdemes azonban észben tartani: az "E" nem egyenlő a méreggel.
Ugyanakkor az sem igaz, hogy minden E-szám automatikusan egészséges. A valóság ennél sokkal összetettebb.
A legjobb, amit tehetünk, hogy nem félünk vakon az ismeretlen nevektől, hanem egy kicsit tudatosabban olvassuk a címkéket. Ha pedig egy adalékanyaggal kapcsolatban valóban aggódunk, érdemes megbízható, hivatalos egészségügyi vagy élelmiszer-biztonsági forrásból tájékozódni.
Nem az a cél, hogy minden E-számot kiirtsunk az étrendünkből, hanem hogy tudjuk, mit jelentenek, miért használják őket, és mikor érdemes odafigyelni rájuk.
